Olvasok egy-két blogot, de még mindig az enyém a legjobb :). Na jó ez csak poén volt, az enyémnél vannak sokkal jobbak, meg ugye én se azért írom, hogy felfedezzenek, mint ifjú tehetséget, és felkérjenek cikkírásra a Times-hoz. Kezdetnek elég lesz, ha a Pet.. Né.. kér fel egy oldalas cikk publikálására. :)
Szóval mit és miért olvasok? Kb. a sajátomon kívül :) 5 blogot olvasok rendszeresen, s ezt mind azért kezdtem el, mert vagy ismerős írja, vagy, mert valaki ajánlotta... Ezek közül van olyan amit tényleg csak a kíváncsiság miatt, na ugyan most mi történt vele, tudok-e meg új dolgot az illetőről, egyszóval a pletykarovatomba keresek alapanyagot :)
Aztán van olyan, amit meg azért mert azon kívül, hogy érdekel, szeretek is olvasni. S miért, mert nem csak a napi eseményeket olvashatom, hanem a gondolatait is megosztja a blogger :).
Sokszor azon kapom magam, hogy minden második sort, vagy minden második szót olvasom csak el, mert az igazán nem érdekel, hogy ki milyen ruhát vett, mikor megy fodrászhoz, melyik cipő kiabált neki az üzletből, hogy "engem vegyél meg", "én kellek neked, nagyon csini lennék rajtad"... , hogy mennyit evett, s ettől mennyit fog most hízni... Ezeken legtöbbször csak átfutok, kivéve mikor valaki ezt is baromi jó humorral tudja köríteni, és lehet rajta nagyokat nevetni.
Engem, ami igazán leköt az, ha valakinek a mélyről fakadó gondolatait olvashatom, ha próbálja megfejteni az élet nagy kérdéseit, ha ír a belső érzéseiről, ha önmagát adja, úgy ahogy van, ha a benne lévő érzéseket, gondolatokat is ki meri írni magából. Mert, ha belegondolok miről szól egy napló? Sokan azt mondják, csak maguknak írnak, de pár hónap vagy év múlva tényleg azt akarom visszaolvasni, hogy ma pihentem egész nap, ma sütöttem egy tortát, ma fodrásznál voltam, ma vettem egy szoknyát, ma ...
Nem én nem ezt akarom visszaolvasni, s nem én nem csak magamnak írok. Én igenis másoknak is írok, nektek, akik olvastok, nektek is írok, hisz tőletek várom a reakciókat, a sok-sok okosságot, hogy ti mit hogy láttok, hogy most csak én vagyok-e hülye, vagy jók-e a gondolataim, várom a biztatást, ha rossz a kedvem, hogy lesz ez még így se, és várom a visszajelzést, ha velem együtt örültök... Várom a kommenteket, mert ezáltal titeket is jobban megismerlek, és én is gyarapodok, én is okosodok...
Felvállalom a gondolataim, leírom, ha valami bánt, leírom, ami legbelül van, mert ha egyszer visszaolvasom, akkor látni fogom, hogy mennyit fejlődtem, hogy milyen kis buta voltam, hogy ilyenből csináltam problémát, mikor vannak sokkal nagyobb gondok is. Mosollyal fogok visszagondolni az emlékekre, azokra amik boldoggá tettek, amiket megosztottam a blogomban veletek is. S látni fogom, hogy bár volt bánat is, de ezt is túléltem, se ez mindig erőt fog adni. (ellentétben egy ruha vásárlásával...)
Nem tudom, ki mit szeret olvasni, de néha meglepődök, hogy azokat, akik számomra "kevésbé színvonalas" blogot írnak, ugyan miért olvassák sokkal többen. S sokszor szeretném tudni, engem ki olvas. Vajon engem is van aki csak azért olvas, mert kíváncsi, most épp mit lehet rólam pletykálni, mert kíváncsi mi történt velem, vagy mert tetszenek a gondolataim, a megfogalmazásom, a stílusom. Jó lenne tudni, ki olvas, és miért? Mert bár magamnak írok :), de pl a festőművészt is biztos érdekli, ki nézi meg a képét :), mert ugye mindenki kíváncsi...
Szóval milyen a jó blog? Mindenkinek más, kortól, nemtől, felfogástól, életstílustól... és sok minden mástól függően.
Nekem az enyém a legjobb :), persze csak a tiétek után!!!!
