Úgy döntöttem befejezem a blogolást. Vagyis privátban tovább írok, de nem publikálom mindet.

Hogy miért? Végiggondoltam ma, hogy miért is írok. Mikor elkezdtem úgy gondoltam ez jó lesz arra is hogy megosszam másokkal a gondolataim, hogy megtudjam egy-egy elmefuttatásomról mások mit gondolnak. Azt hittem gondolataimmal talán majd tudok másoknak is segíteni... Visszanézve a bejegyzéseim azonban nem hiszem, hogy azzal, hogy leírom az érzéseim, hogy mennyire nehéz a saját gondolataimmal is együtt élni, hogy csak panaszkodok, hogy mennyire nehéz hinni, nem félni attól, hogy mi lesz... nem segítek senkinek.

Rájöttem magamon se tudok segíteni, nemhogy másokon.

Amikor leírtam, hogy én mit szeretek olvasni, s kíváncsi vagyok, vajon mások miért olvasnak engem, alig kaptam visszajelzést. Két ember van, aki kommentel, s úgy gondolom velük ha nagyon akarom a blogom nélkül is tudni fogunk egymásról. A blogom nélkül is beszélünk majd...

Nem fogom befejezni az írást, mert igenis jó dolog kiönteni sokszor magamból azt, ami bennem van, s mikor leírom megkönnyebülök. De miért osszam meg ezeket a gondolataimat olyan emberekkel, akikről azt sem tudom kik. Néha eszembe jut, hogy lehet olvasnak olyan ismerősök, akikkel néha még találkozok is, s lehet még nem ismernek igazán, de a blogom alapján már kialakítanak rólam egy véleményt. De ha belegondolok én nem csak ennyi vagyok, nem csak ez az oldalam van...

Ha persze lesz olyan témám, amit úgy érzek nem csak rólam szól teljes egészében, de érdemesnak tartom megosztani másokkal is, azokat másoknak is elérhetővé fogom tenni, de azt hiszem itt fejeztem be, hogy a magánéleti gondolataim nyitott könyvé teszem.

Akivel közölnöm kell a gondolataim, annak majd megpróbálom elmondani, de azt hiszem itt befejeztem :(

Annak, aki olvasott és kommentelt is köszönöm, hisz ez lett volna a lényege, hogy megtudjam másoktól, mit gondolnak a gondolataimról.

Magánéletről ennyit :)