Miért van az, hogy ha az ember tök jól érzi magát biztos jön egy olyan nap, ami mindent elront, ami újra emlékezteti arra, hogy az élet nem habos torta.

Már a reggelem is nehezen indult. Annak ellenére, hogy tegnap este nem randiztunk a "kiválasztottal" reggel mégis nehezemre esett felkelni, skypezni vele. De neki is velem, le is feküdt inkább, hisz ő dolgozott éjszaka. Volt is vagy negyed nyolc megint mire kikecmeregtem az ágyból.

Szokás szerint nyolcra vágódtam be, aztán nem történt egy ideig semmi extra. Bár nekem már az is annak számít, hogy a főnök fél kilenc előtt már beért. Na de kérem én ekkor még reggelizek, ő meg már itt. Megszoktam már hogy azért fél 9 előtt sose ér be, de inkább kilenc, és nekem a reggel egy szeánsz. A megszokások rabja vagyok ugyanis. Menetrendszerint zajlik szinte minden reggelem. 7 előtt még kávéért se kelek fel, azát kv az ágyban, negyed nyolc felkelés, mosdó, "gardrób szoba", 3 féle ruha felpróbálása, smink...rohanás. :). 8-kor táska le, szekrényből ki az iratok, számlák be az igazgatókhoz, reggelivétel a büfében, tea az automatából. És ekkor jön a reggeli fél 9 fele, de ekkor még nyugalomra van szükségem, erre ma reggel már megjelent. Hát ilyenkor van az, hogy munka közben reggelizek. :(

Aztán próbáltam dolgozni, persze mivel előző este is siettem és csak összedobáltam a számlákat, szokás szerint vagy egy óráig válogattam őket. Közben megint a kezembe került az a papír, amit már egy hete meg kellene beszélni vele, de mindig paprikás kedvében van. Na majd holnap gondoltam ma is, ja de holnap szabin lesz, akkor ma du. Ekkor még nem tudtam mi vár ránk du. Hát marad a péntek.

Szóval a de. mégcsak elég nyugisan telt, bár mindig jött valami extra kaki, amit rendbe kellett tenni, de telt. Még ebédelni is csak 1-kor volt időm. Aztán jött a nap csúcsa. Ja nem ez még ebéd előtt volt. Csak végezni szerettem volna a dolgom, s most épp a személyzeti vezetőhöz kellett mennem intézkedni. Hát ő kikelt magából, hogy mi lenne ha ő nem lenne, akkor mit csinálnánk? Most ő nagyon nem ér rá, oldjam meg úgy mintha itt se lenne... Igaz egy héten csak kb. kétszer van és örülök ha akkor el tudom kapni, de ez őt nem érdekelte. Hát szépen megköszöntem, és finoman becsuktam az ajtót magam után. A gondolataim meg inkább nem részletezem.

Na nagynehezen eljutottam az ebédig is, de azt se tudtam elfogyasztani zavartalanul, mert persze, hogy drága főnökömnek akkor jutott eszébe, hogy neki kell valami, amit persze én tudok oda adni neki. Gondoltam odaszólok úgy, ahogy ő szokott, hogy ebédelek, de nem én feláltam gombákkal a számban, és megkerestem amit kellett.

Alig vártam, hogy fél öt legyen, mert valami nagyon szar volt a délutánom is, a munkámmal nem haladtam, de mindenki megtalált valami szívességkéréssel.

Fél ötkor úgy döntöttem azt a rakat papírhalmot szépen összeszedem egy kupacba, majd holnap reggel szortírozok, és elmegyek haza.

Így is tettem, megszakítva egy Tesco körúttal. Persze azt nem kaptam, amit venni akartam, de egy nadrágra meg egy felsőre megint szert tettem.

Itthon fürdés... és indulás a drágámhoz, mert ugye így beszéltük meg. Jól is indult minden, de hogy a nap mégis hű legyen önmagához, hát úgy folytatódott, ahogy kellett. Történt ugyanis, hogy megcsörrent a telefonja, és persze hogy az exe hívta.

Már amikor megcsörrent tudtam, hogy tuti ő az, már a zenéből tudni lehetett. Nem tagadom, ideges lettem. Zavart, s rosszul esett egy csomó minden. Ezúton üzenném is neki,hogy:

1. Le lehetne már cserélni azt a csengőhangot

2. Nem kötelező felvenni a telefont

3. Ha már felveszi, tudatosítsa benne, hogy én is ott vagyok (mit csinálszra ne az legyen a  válasz, hogy szörfölgetek/tem)

4. Le lehet gyorsan rázni a másikat, csak meg kellene mondani, hogy most bocsi de épp tévézünk a ...-val, vagy valami

Szóval jó volt végighallgatni, hogy megbeszélik még azt is, hogy mi merre megyünk húsvétkor, hogy az ex megy-e ma a pasijához... Hát nem bírtam sokáig inkább kimentem a mosdóba, gondoltam veszi az adást, hogy le kéne már rakni, de nem igazán.

Hát el lett rontva végképp a napom. S bár azt mondja, hogy igazam, van, ne haragudjak, csak ugye jobban esett volna, ha feléri magától, hogy mit kéne ilyenkor tennie.

S lehet, igaz, amit mond, hogy ha bepróbálkozna az ex, akkor se kellene neki, mert engem szeret, és csak engem akar, de bár tudná ezt éreztetni akkor is amikor vele beszél.

Szóval felettébb jó hangulatban indultam az orvoshoz, mert ma kontrollra kellett mennem. Útközben persze, hogy mindenhol pirosat kaptam, meg még a vonat is most jött, s már azon izéltem hogy elkések. Hát tényleg sikerült elkésni, na de nem ezek miatt. Ahogy odaértem a doki, meg az asszisztens már jöttek ki. Mint kiderült negyed nyolcra volt időpontom nem háromnegyedre. Mehetek vissza egy hét múlva. Hát überfasza. :)

Na de, hogy legyen valami jó is a napban, kaptam ma meglepit, s azt még a bizonyos telefoncsörgés előtt csente be a kocsimba. A legszebb ajándék amit kaphattam tőle. Márcsak azért is, mert ebből is tudom, hogy figyel rám, hogy megjegyzi, mit szeretnék, hogy minek örülnék.

A KIS HERCEG, igen nekem a nagy kedvenc, s most megkaptam :) S még azt is tudta, mit kell beleírni :)

S, bár lehet, hogy egy nagy gyerek, aki sokszor nem tudja, mi a helyes, mit kell csinálni, de azért szeretem, s  tudom, érzem ő is engem.

Hát nem volt egyszerű nap, s igen lemerültem teljesen lelkileg már megint, de remélem reggelre feltöltődök, és azt is elfelejtem, hogy volt tegnap :)