Miért van, hogy ha baj van, mindig a múlt jut eszembe. Vagyis minden problémánál az jön, hogy mert az exnél is...
Ma megint elkezdtem agyalni, agyalni azon, hogy vajon min gondolkodhat, mi járhat a fejében. Mert láttam, hogy nem olyan mint szokott, hogy valami bántja, de nem mondott semmit. De láttam, hogy most forognak nála is a kerekek. De nem beszélt. És persze nálam is forogtak a kerekek, bár minden gondolat után utasíottam, hogy elég, ne agyalj!
De mindig a múlt jut eszembe, hogy az ex is mindig agyalt, és akkor mindig jött, hogy jó-e ez így, hogy inkább hagyjuk.. S ilyenkor igen eszembe jut, s várom, na ő mikor mondja, na mikor lesz neki is ennyi elég belőlem? Most vajon majd jön ő is, hogy szeret, de nem tudja miért de mégis hiányzik valami, vagy mi a baj?
Velem van a baj? Igen, sok baj van velem. Mert amikor mehetnénk színházba, inkább itthon ülök, mert nincs kedvem, mert egész nap ideges voltam, és valahogy nem vágyik az agyam kultúrálódni. Aztán tudom, hogy bánni fogom, már bánom is, de mégis egyszerűen képtelen voltam rá.
Ideges, nyűgös voltam, és azt gondoltam, majd megnyugszom, ha itt lesz velem, de az, hogy láttam rajta, hogy valami baj van, nem nyugtatott meg. Szerettem volna vele tölteni a mai estét, de sajnos nem jött össze, s talán mindketten csalódottak voltunk ez miatt, de úgy érzem más baja is volt. Mert itt jön megint a múlt, a tapasztalat. Tudom, hogy ezt a legegyszerűbb mondani, hogy a munka miatt van, de ennél szerintem sokkal többről van szó.
Rossz, nagyon rossz érzés, hogy nem beszél róla. Ő mindig kiszedi belőlem, ha valami bajom van, s megtanultam elmondani neki. De ma nagyon rossz volt látni, hogy nem beszél, de ugyanakkor képtelen voltam rákérdezni, mi bántja. Nem ezt szoktam meg tőle, ő aki mindig tud vigyorogni, mosolyogni, ma csak nézett rám, és még egy mosolyt se láttam az arcán.
Még nem láttam ilyennek az elmúlt hónapok alatt, s annak ellenére, hogy megrémiszt, hogy félek engem is érint az, ami miatt ilyen, sokkal rosszabb nem tudni, mi bántja.
