A rosszkedv ellenére volt egy mondata, ami ha eszembe jut, úgy mosolygok mint akkor. Nem tudtam rá mit mondani, de nagyon jól esett, sőt az több volt amit éreztem. Egyszerűen szívem szerint magamhoz öleltem volna, és csak szorítottam volna, és elmondtam volna, hogy szeretem. De én csak mosolyogni tudtam, s csak sajnálom, hogy azt ami bennem volt akkor, nem tudtam kifejezni. Sajnálni tudom, hogy sokszor nem tudom kimondani, nem tudom kifejezni az érzéseim, s ennyire még soha nem sajnáltam, mint ma, mikor olyat mondott, amit szerintem még senkinek se.