"Persze először mindenki úgy gondolja, hogy megadja az esélyt, de lehet később ez az esély tovább ronthatja a dolgokat ... A lényeg, hogy neked kell eldöntened, először is azt, hogy te mit akarsz! Ha akarod, vágj bele, ha meg nem ..."
Hát igen, az esély ronthatja a dolgokat, de sokszor az ember úgy érzi, nem érdekli mit ront el, ezt nem tudja eldobni magától. Bármennyire is azt mondja az esze, ezt nem kellene, valami miatt mégis ad egy esélyt. Mert úgy érzi, hogy ha őt eldobja magától, akkor ki lesz az akit valaha is közel enged, akire azt mondja, hogy igen vele érdemes megpróbálni. Nehéz eldönteni, mikor mi a jó, sokszor nem is lehet tudni, hogy mit akar az ember, ezt nem olyan egyszerű eldönteni, s talán nem is kell. Az esély lehet tovább rontja tényleg a dolgokat, de utólag mégha valakinek fájni is fog, senki nem fogja bánni, mert a fájdalom is csak azt jelzi, hogy ezt kár lett volna kihagyni az életünkből.
"Szerintem a szakítás óta eltelt 2 hónap nagyon kevés idő. Nekem már egy év telt el, de még mindig nem vagyok biztos hogy kész lennék egy kapcsolatra. Lett volna normális pasi korábban, de talán tudat alatt eltaszítottam. Szerintem azt hogy mikor állsz készen, tudni fogod. De amíg ilyen bizonytalan vagy, addig szerintem nem. Ezt először magadban kell letisztáznod.
Ja, és igen, a szabadságnak sok előnye van. Akkor és azt csinálsz amit csak akarsz... Ez egy ideig nagyon jó tud lenni :)"
Az hogy mi a kevés, vagy sok idő, azt nem lehet napokban, hetekben, hónapokban mérni. Az attól függ, hogy lép ki az ember egy kapcsolatból. Mikor már a szív és az ész is ugyanazt mondja, úgy következik be a szakítás, akkor nem számít, hogy egy hét vagy egy év tellik-e el. Nekem pár hét telt el egy hosszú kapcsolat lezárása után, mígnem jött valaki más. Nem éreztem, hogy kár belevágni, hogy én csak belemenekülök egy újba, és bármennyire rosszul is végződött a dolog nem bántam meg. Sok mindent kaptam attól a kapcsolattól is. Azt nem lehet érezni, hogy készen áll-e az ember, egyszerűen csak ha valami jó, akkor kár eldobni, ha már nem lesz jó, akkor meg ki lehet lépni. Lehet egyáltalán készenállni egy kapcsolatra? Ez nem munka, erre nem lehet fekészülni.
A szabadság előnye...? Csak akkor csinálhatjuk azt amit akarunk, ha szabadok vagyunk? Nem, lehet az ember a partnere mellett is az aki, és csinálhatja azt amit szeret, szeretne. Ha megtaláljuk azt, aki mellett önmagunk lehetünk, eszünkbe se jut, hogy milyen jó lenne szabadnak lenni, hisz a kapcsolatunkban is azok lehetünk.
"mindenki máshogy dolgozza fel az ilyesmit
van, akinek az segít, ha egyből belemászik egy másikba, van aki baromi sokáig "emésztgeti" a történteket
ezek szerintem nem olyan dolgok, amit tudni lehet, csak érezni
és addig jó, amíg kikapcsol a józan ész
ha filózol rajta, hogy most akarod vagy mégsem, akkor nem érdemes belevágni
szerintem"
A józan ész soha nem kapcsol ki, hamár kikapcsol, az csak bajt okoz. Az már betegség :). Ha filózol rajta? Lehet, először filózik az ember, de lehet pár alkalom után, eszébe se jut filózni. Én is mondtam már nemet, mert mérlegeltem, feltettem a kérdést mire vágyom, és mit kaphatok ettől a kapcsolattól. De mire jó ez? Hisz lehet tudni, mitől mit kaphat az ember? Nem !!! Lehet nem érdemes belevágni, ha filózik rajta az ember, de ki az aki minden egyes kapcsolata előtt azt érezte 100%-ig hogy ő kell nekem, ki az aki minden kapcsolata előtt tudta, hogy nem kell más. Ne hazudjunk már magunknak, mindenki filózik mindenen, az elején meg főleg.
"Eddig én is ilyen voltam, hogy mindenkinek adtam esélyt, akit "normálisnak" tartottam. Csakhogy egyikből se lett szerelem. Bár sokat lehet tanulni az ilyen kapcsolatokból is, de mégis elvesztegetett időnek éreztem azt a 8 hónapot..
Szerintem ne agyalj azon, hogy készen állsz-e, vagy nem. Ha majd ott áll előtted a lány, úgyis tudni fogod hogy készen állsz-e. :)"
Elvesztegetni 8 hónapot? Szerintem semmivel sem vesztegeti az ember az idejét, épp azért mert mindenből lehet tanulni. Mindenki társas lény, arra születtünk, hogy párban éljünk, senki nem bírja a magányt igazán, akkor hogy beszélhetünk elvesztegetésről. Az idő elvesztegetése az, amikor állítjuk, hogy nekük jó egyedül, és meg se próbáljuk, hogy milyen mikor van valaki. Azzal, hogy újabb embereket ismerünk me nem vesztegetjük az időnket. Persze nem érdemes mindenkire pazarolni az időt ez tény.
Ha majd ott áll előtted.... Nem tudom, miből lehet tudni. Valaha én is úgy gondoltam, ha majd itt áll előttem tudni fogom, de lehet soha nem jön el az akinél tudni fogom akkor amikor már itt áll előttem, lehet csak a negyedik, vagy ötödik randi után fog úgy ott állni előttem....
Összegezve a dolgokat, igen baromi nehéz tudni, mikor mi volna a jó, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. De megismerni magunkat, és megtalálni a válaszokat is csak akkor tudjuk, ha nem zárkózunk el a lehetőségek elől, ha szabadjára engedjük, azt ami bennünk van. Ha azt csináljuk amihez kedvünk van, és akkor amikor szertnénk.
Egyszer valaki azt mondta nekem, nem azt kell megbánni, amit meg se tettél!!!!
Milyen igaza volt :)
