Hipofízis adenómám van, azaz agyalapi mirigy daganatom. Anno mikor ezt meghallottam nem tudtam mit kezdjek vele. Most akkor mi lesz, fogok még valaha normális életet élni, lehetek majd egyszer olyan mint bárki más, olyan mint a többi nő? Ha ez felszívódik helyre jön majd minden? Nem lesz több szexuális problémánk, minden úgy fog nálam is működni, mint ahogy az normális lenne? Csak jöttek és jöttek a kérdések, és nem tudtam rá a válaszokat. Folyamatosan szenvedtem attól, hogy mások babakocsit tologatnak, nekem meg még a szeretkezés gondolata is fáj. A pohár is gyorsan betelt, inkább elnéztünk a problémák felett, minthogy próbáljuk megoldani. Belefáradtam abba, hogy tabuvá vált minden ami a betegségemmel kapcsolatos, hogy azzal az emberrel akivel éltem, hiába osztottam meg, mit kellene tenni...nem haladtunk előre. (Az én betegségemnek köszönhettük szerinte az ő játékszenvedélyét is) Elhittem, hogy más nem fog így elfogadni, ahogy vagyok, hogy nem mindenki nézné el mivel jár együtt a betegségem. Vele maradtam, túl sokáig, mígnem rá nem ébredtem, nem érdekel mennyire lesz nehéz, nem akarok már vele lenni.
Feladtam a régi életem, újat kezdtem. Azóta gyógyulok, egyre jobban érzem magam, más ember lettem, és rájöttem, az hogy más elfogad-e vagy sem, rajtam múlik, nem azon, hogy mi bajom van. Volt aki ráébresztett, nincs ezzel baj, csak beszéljek időben róla.
De mi az, hogy időben? Honnan tudja az ember mi a megfelelő idő? Mikor kell arról beszélni, hogy én egy kicsit másképp működök, mint az átlag? Szeretnék olyan lenni, mint egy egészséges nő, akinek nem kell azt mondania a pasinak, hogy még ne először beszélnünk kell. De nem vagyok az, és azt hiszem meg kell tanulnom, hogy attól, hogy elmondok magamról dogokat, még nem omlik össze a világ. Meg kell tanulnom időben beszélni, és nem elmenekülni, hátat fordítani azért embereknek, mert ez egyszerűbb.
Ilyen jellegű problémákkal a vállamon, lehet-e agyalás nélkül is belevágni egy kapcsolatba? Védekezek, agyalok, de talán egyszer megtalálom azt a személyt, aki mellett érdemes lesz elhinnem, hogy felesleges agyalni :)
