Azt hittem, már soha nem jön elő ez az érzés, hogy miért pont én, hogy tényleg tudok a bajommal együtt élni. De rá kell, hogy jöjjek nem. Azt gondolná az ember, hogy ő erős, és nem okozhat gondot az, hogy valakivel meg kell osztania a bajait, de én most meginogtam. Csak feküdtem, és kerestem a szavakat, de bármennyire is próbáltam egymás után rakni őket, és kimondani nem ment. Csak feküdtem az ágyban, és azon gondolkodtam hogy lehetek ekkora hülye, hogy sodródom ész nélkül, és ezzel rontok el mindent. De szeretek sodródni, csak hát nekem meg kell gondolnom ezt is. Elegem van, hogy mindent meg kell fontolnom!!! Pedig már Charlie is megmondta: Az légy aki vagy, és érezd jól magad!!! :)
Ma nem tudtam az lenni, aki vagyok, nem tudtam megnyílni, és ha valami akkor ez zavar leginkább!
Folyt. köv. holnap :)
