Amikor elkezdtem írni, arra gondoltam olyan blogot írok, amin a gondolataim fogalmazom meg, nem a napi eseményeket írom le. Mostanság rájöttem, így elég ritkán kerül majd fel egy-egy új bejegyzés, na meg ha van is gondolatom, mindent nem akarok kiírni magamból. De azt hiszem vagy írok a mindennapjaimról is, vagy leírom minden gondolatom mostantól, hogy legyen értelme a blogírásnak. Aztán kisül ami kisül belőle.

A hetem furcsa hét volt, mert bár nem élek komoly párkapcsolatban, de azért mégis ritkán aludtam itthon mostanság. Hát igen pasinál (vagy pasiknál? :)) aludtam szinte már minden nap. A héten meg kénytelen voltam egyedül itthon aludni. Nem azért mert dobtak (engem nem lehet dobni :)), hanem mert éjszaka dolgozott a "kiválasztott". Hát furcsa volt-e. Nem is tudom? Az egyedül alvás annyira nem is, de reggel rossz volt egyedül ébredni. Rájöttem arra is mennyivel jobb nagy ágyon aludni, ígyhát sok idő után kihúztam én is a sarokülőm és fetrengtem (egyedül :( ). Furcsa, hogy amikor egyedül alszok, nem foglalom el az egész ágyat, bezzeg ha alszik velem valaki tuti magaménak akarom tudni legalább a háromnegyedét. Miért van ez? Ösztönösen jön az emberből, hogy bújjon a másikhoz, ezért mindig "követi", keresi a lábával, a kezével a másik érintését? Fázni is jobban fázok, ha van mellettem valaki, ezért bújok :).

Nem volt elég, hogy egyedül kell aludnom, még a munkahelyen is teljes pörgés volt. Egész héten itt voltak a könyvvizsgálók, és hát lehetett ugrálni nekik. Aranyos kis fiatal csapat volt, de mikor hároman hatfélét kértek, akkor szívem szerint mindegyiket egyesével elküldtem volna oda ahonnan jöttek. Idegileg kicsit kimerűltünk mindannyian, hisz oké, hogy ez a dolguk, de nem csütörtökkre kellett volna rájönniük, hogy még mennyi mindent meg akarnak nézni. A saját munkámmal meg persze nem haladtam semmire. Hétfőtől meg ezért lesz hajtás. Közben persze idegesít, hogy hamarosan bezár a cég. Egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy nem nagy kedvvel megyek be dolgozni. Egyre jobban kezdem megunni a munkám, már lépnék, váltanék... Ez a kötelező helyzet, hogy tudom, hogy vége lesz, de azért még csináljam nagyon rossz. Elment az egésztől a kedvem, és ráadásul mindenki egyre feszültebb. Nem tudom meddig lehet ezt így bírni?!

Azért a szórakozásból is kijutott egy kevés. Voltam (voltunk) moziban. Megnéztük a Valkűrt. Érdekes film volt, de annyira nem nyűgözött le. Viszont érdekes volt, hányszor követett el Hitler ellen merényletet a saját népe... Szóval nem volt rossz.

Na mára ennyi!