Ez elgondolkodtató :)
Tegnap valaki azt mondta, hogy minden héten kitalálok valamit, amin tovább agyalgatok, és problémákat gyártok belőle. Szó szerint valahogy úgy mondta, hogy jó dolgomban nem tudok mit kitalálni csak azt hogy agyalgatok és problémákat generálok.
Miért vagyunk mi nők ilyen agyalósak (bár itt megjegyezném találkoztam én már agyalós pasival is)? Tényleg ennyire ráérünk, vagy miért baj az ha valami jó? Miért akarjuk abba is belemagyarázni, hogy nem jó, amivel semmi gond.
Talán valahol tényleg unaloműzés, valahol meg ösztönös dolog ez. Mert magamból kiindulva, amikor volt mivel lefoglalni magam, amikor együtt éltem valakivel, akkor nem találtam ki nem létező problémákat, azért, hogy legyenek (volt igazi :)). Szóval azt csináltam, ami a nő dolga, dolgoztam, főztem, takarítottam, próbáltam beosztani a pénzt, megoldani az anyagi problémákat, lebonyolítottam a bevásárlást, vagyis háztartást, életközösséget vezettem, szerveztem... Problémáztam, ha elfogyott a pénz, ha felesleges kiadások voltak... Valós problémáim voltak, amiket próbáltam megoldani, de főleg megértettni a társammal, hogy ezek tényleg problémák, vegyünk már róla tudomást, tegyünk már ellene...
Most, amikor nem vezetek már háztartást, nem kell azon agyalnom elég lesz-e a fizetésem hónap végéig, jóformán mégha van is egy-két kisebb gondom, nincsenek nagy problémáim, most szülök magamnak. Mert szerintem ösztönösen meg akarok oldani dolgokat, még azt is amit nem kell, vagy ami nem is létezik.
Problémamegoldó típus vagyok (ezt már a kommunkikációs tréningen is megmondták), ezért generálok problámákat. Lételemem, hogy mindig agyaljak valamin, hogy úgy érezzem, húú de ügyes vagyok ezt is megoldottam :), szükségem van problémákra, hogy folyamatosan agyalhassak.
Hát ez vagyok én, de más akarok lenni. Nem akarok abból is problémát csinálni, ami nincs is. Nem akarok folyamatosan agyalni, mert ma pl. még nem jutott semmi hülyeség eszembe, és tök jól érzem magam. Boldogságot érzek, igen boldog vagyok!!!! Nem agyalok és mégis, sőt talán ezért de nagyon boldognak érzem ma magam!!!!
Köszönöm annak, aki már boldoggá tesz azzal is, hogy felnyitja a szemem, hogy nem kell problémákat generálni, és aki szeret annak ellenére is (vagy azzal együtt is), hogy ilyen vagyok!!!
