Hát meg volt az állásinterjú. Kocsival mentünk fel Pestre, épp hogy oda értünk 10-re, de még így is én vártam rájuk.
Kb. háromnegyed óráig tartott, sokat kérdezgettek a munkámról, hogy miért pont Pest, felköltöznék-e, mióta dolgozok a cégnél.... szokásos kérdések sora. Jó hangulatban zajlott, nem voltam feszélyezett, normális, aranyos emberkék interjúztattak. Benyomás? Részemről jó, s szerintem a részükről is, de ez sajna még semmit nem jelent. Túl sok manapság a pályázó egy-egy munkakörre, túl nagy a konkurencia.
Az interjú után pedig úgy döntöttem nekem is jár egy kis kikapcsolódás, s ha már Pest oly csodás, hát fedezzük fel.
Első lépés: Margit-sziget, séta szélben, hidegben.
Hát nem is tudom, talán az volt a baj, hogy még nincs tavasz, meg az, hogy mire a szép részéhez értünk volna, már lejártuk a lábunkat. Főleg én, elegánsan magassarkúban. Mert ugye abban jó, sőt abban a legjobb sétálni :) Szóval, szép szép, de amikor elnézek Pest fele, és csak a lakótömböket látom, hát nem vagyok lenyűgözve. De legalább sétáltunk, s átélhettük milyen jó hatalmas szélben az Árpád-hídon visszabotorkálni Budára.
Második lépés: Plázázás :)
Mivel hideg volt, és nagyon fújt a szél, ez tűnt a legjobbnak. 3D mozi, sétafika, evés, ivás. Szóval lejártuk megint csak a lábunkat, hogy találjunk az ízlésünknek (ízlésének :)) megfelelő cipőt, de persze olyan nem volt. Ettünk kínait megint :) na többet tényleg lehet nem fogok :), s megnéztük a Szafarit 3D-ben. Hát ez szuper volt, az elefánt ormánya mintha az arcom érintette volna, olyan közel volt, és annyira élethű. De hosszasan, ez se jó igazán. Egy idő után kezdett fájni a fejem, szédültem egy kicsit, s közben azon gondolkodtam, biztos okos ötlet erre gyerekkel is beülni? Vagy csak én vagyok túl érzékeny, csak belőlem vált ki ilyen hatást? Bár felhívták a figyelmünket, ha szédülünk vegyük le a szemüveget, nézzünk rövid ideig le, és utána folytathatjuk. Hát én inkább csak becsuktam a szemem azokon a részeken, ami nem volt igazán érdekes, s majdnem be is aludtam. Nagy élmény volt tényleg, de lehet ez is olyan mint a kínai kaja? Nem fogok sok 3D-s mozira beülni :)
Harmadik lépés: Irány haza, otthon édes otthon
S miután már túl csodás is volt Pest, hát elindultunk haza. S Budapest tényleg oly csodás? Oly csodás a túlzsúfolt forgalom, a szürke romos házak, a hatalmas plázák, a koszos Duna... Nem is tudom, heti öt napot ott dolgozni, a szmogban, a szürke házak közt, a betontömbbök rengetegében...
Szép, szép egyes részei, de lesz időm energiám... megismerni a szép részeit? Max. hétvégén, de a síma hétköznapjaim a szmogos, koszos Pesten kellene töltenem.
Nekünk csak egy plázánk van, vagy másfél :), de tiszták az útcáink, legalábbis a központban, színesebbek a házak, vagy legalábbis én annak látom... kevésbé zsúfoltak az útcák, s még az emberek is mosolygósabbak. :)
Jó itthon, s hosszú távon Budapest se olyan csodás!
