Sokan azt gondolják, hogy milyen nehéz kérdés ez. Én is ezt gondoltam, míg ma nem olvastam egy blogot pont erről rengeteg kérdéssel. És bár most is így gondolom még, de két dolog biztos kell hozzá: idő, és megfelelő időzítés.
Idő: Nem hiszek a szerelem első látásban, azt max. vonzalomnak, leginkább testi vonzalomnak nevezném. Lehet ez egy szenvedélyes kapcsolat kezdete, de valóban egy jó kapcsolat kezdete? Egy igaz szerelem kezdete? Vajon meddig tart ez a fajta szerelem, mikor ér véget a rózsaszín köd, és ha véget ér, lehet-e belőle továbbra is jó kapcsolat, vagy ahogy jön megy is? Ez az igazi szerelem, mikor az ember meghülyül, mikor bizsereg mindene, és nincs tudatában annak amit csinál...
Vagy az igaz szerelemnek idő kell? Nem jobb az, mikor megismerjük a másikat, és tudjuk, hogy mit kapunk? Mikor azért szeretünk bele a másikba ami, nem pedig abba amivel felruháztuk? Nem ér-e többet az, ami még akkor is tart amikor már a szerelem első látásra rég véget ért volna?!
Szerintem az igaz szerelemhez leginkább idő kell. Idő kell ahhoz, hogy megismerjük a másikat, hogy rájöjjünk, hogy ő a lelki társunk... S leginkább ahhoz kell idő, hogy magunknak is beismerjük ez már rég szerelem. Sokszor idő kell ahhoz, hogy észrevegyük, hogy a másik már sokkal többet jelent számunkra, s sokszor ez az idő csak akkor jön el, mikor már nincs velünk az akit bár nem gondoltuk, de szerettünk.
Időzítés: sokszor az időzítésen is sok minden múlik. Lehet, hogy épp sebeinket nyalogatjuk, mikor elmegy mellettünk a nagy szerelem. Sokszor azt gondoljuk, mi még nem állunk erre készen, nem akarunk komoly kapcsolatot, nem akarunk szerelmesek lenni, csak egyszerűen élvezni az életet. És akkor mégis jön valaki az életünkbe, s bár nem akarunk komoly kapcsolatot, de mivel társas lénynek születtünk, megragadjuk a lehetőséget. Találkozgatunk... de nem akarjuk lekötni magunkat. Mégis valamiért egyre inkább ragaszkodunk a másikhoz, egyre jobban érezzük magunkat vele, vagy legalábbis érezzük, hogy jó együtt. De szerelemről nem beszélünk, mert mi nem akarunk még szerelmesek lenni, mi nem erre vágytunk és nem most. A körülmények egyszerűen nem engedik, hogy szerelmesek legyünk.
A szerelem is valahol agyban dől el, az agy dönti el, hogy féken tartja-e vagy szabadjára engedi bennünk az érzéseket. S hogy ki iránt engedi szabadjára? Ez sokszor csak időzítés kérdése :)
