Már régóta szoktam én is gondolkodni azon, amit ma egy blogon olvastam: mikor mondjuk azt, hogy a kapcsolatunk már komoly. Mikor mondjuk mi nők, és mikor mondják a férfiak.
Sokan szerintem akkor érzik, hogy ez már komoly, amikor ha valaki megkérdezi, hogy el tudod-e vele képzelni az életed, akkor azt mondja hogy IGEN. Szerintem, nem itt kezdődik a "komolyság" kérdése. Egy kapcsolat lehet szerelem nélkül is komoly, sőt szerintem az igazán komoly kapcsolatoknál nem is szerelemről beszélünk, hanem attól sokkal többről. Hisz ha belegondolunk mi a szerelem? Szerelmes lehet bárkibe az ember, a szerelem egy villámcsapás, bizsergés... A szerelemhez ismerni se kell a másikat, egyszerűen csak jön, és azt se tudjuk megmagyarázni miért, miért pont nála... Csak érezzük, érezzük hogy beleremeg mindenünk, ha meglátjuk, hogy görcsberándul a gyomrunk, szinte már megrészegedünk. És az a kapcsolat, ahol van szerelem valóban komoly? Biztos, hogy egy életre szól? Hisz igazán csak arról van szó, hogy a rózsaszín felhőtől nem is látunk. Nem látjuk, milyen is valójában a másik, nem is tudjuk ki az akit oly nagyon szeretünk, ki az akivel abban a pillanatban úgy érezzük, hogy egy életreszóló kapcsolatban vagyunk. De mi van ha kijózanodunk??!! Komoly kapcsolat valóban az ilyen?
Vagy az a komoly kapcsolat, ahol nincs szerelem, de van valami sokkal fontosabb, sokkal tisztább, átláthatóbb dolog? Amikor bár nincs az őrült nagy bizsergés, nem vagyunk idegesek, mikor meglátjuk a másikat, de mégis jó vele lenni, mégis ragaszkodunk, ragaszkodunk ahhoz, akit már megismertünk, akiről tudjuk hogy milyen, akit teljes egészében annak látunk, akinek mutatja magát. Akivel lehet, hogy nem érezzük azt a mérhetetlen boldogságot (bár kérdés az is mit nevezünk boldogságnak), mint mikor szerelmesek vagyunk, de szeretjük úgy ahogy van. Az a kapcsolat, amelyben lehet eleinte nincs bizsergés, de egyre több együtt töltött nap, este után, már szinte a szánkra jön a szeretlek szó, már szinte nem tudjuk miért, de oly erősen öleljük, hogy már szinte fáj, hogy egyre többet bújunk, és egyre jobban érezzük, hogy fontos a másik nekünk. A kapcsolat amiben rövid időn belül megszűnik a gátlásosság, amiben nyíltak vagyunk a másikkal minden tekintetben, amiben nem érdekel, hogy reggel ha felkelek ugyan kiszeret-e a másik belőlem a látványtól... Ez a komoly kapcsolat?
Meg lehet ezt egyáltalán válaszolni? Mindenkinek más és más a komoly kifejezés jelentése. Van aki arra mondja hogy komoly, ha már szerelmes, van aki meg szerelem nélkül is komolynak érzi a dolgot.
Nekem egy dolog számít. Jól érezzem magam a másikkal!!!!! Ha megkérdezi valaki, hogy vele akarod leélni az életed, azt tudjam mondani, hogy nem érzem így, de okot se tudok rá mondani, hogy miért ne!!!
Ha tőlem megkérdezi valaki, hogy ez most komoly, én vissza fogok kérdezni: "Mit nevezünk komolynak?"
